atpuszta

A Szibülla-könyvek

A klasszikus latin szerzők szerint a küméi Szibülla kilenc könyvben írta le jóslatait. Ezeket egy küméi asszony óriási összegért ajánlotta fel – Plinius szerint – Tarquinius Superbusnak, az utolsó római királynak (i. e. 534-510) vagy – Varro szerint – Tarquinius Priscusnak, az ötödik királynak (i. e. 579-ben). Amikor az uralkodó visszautasította, az asszony három könyvet tűzbe vetett, majd a maradék hatot ismét megvételre ajánlotta. Az újabb visszautasításra megint elégetett hármat; végül elérte, hogy a maradék háromért megkapta az eredeti árat. Ezeket a könyveket a Capitoliumon, Iuppiter templomában őrizték, kezdetben 2, majd 10, később 15 tagú papi testület felügyelete alatt. A papok feladata volt, hogy tanulmányozzák a könyveket és a negatív isteni jelek értelmezésével derítsék ki, milyen szertartásokat kell végezni a szerencsétlenségek enyhítésére vagy elkerülésére. Ám úgy tűnik, a Szibülla-könyvek sorsa mindenképpen a tűzhalál volt, ugyanis a megmaradt három jóslatgyűjtemény i. e. 83-ban szintén elégett, az őrzésükre kijelölt templommal együtt.
Ezek a Szibülla-könyvek – a leginkább elfogadott mai álláspont szerint – a Szolón idejében élt hellészpontoszi Szibülla görög nyelven, hexameterekben szerkesztett jóslat-gyűjteménye volt. E könyvek később Erüthraiba, innen Kümébe, majd Tarquinius Superbus uralkodása alatt Rómába kerültek, és a fenti monda szerint megsemmisültek.
Az eredeti Szibülla-könyvek pusztulása után a római szenátus követeket küldött Erüthraiba, Szamoszra, Iliumba és Itália különböző területeire, hogy hasonló jóslatokat gyűjtsenek. Ezt az új gyűjteményt először a helyreállított Jupiter templomban, majd Augustus császár parancsára i. e. 12-től a Palatinuson álló Apolló templomban őrizték egészen 405-ig, amikor Stilicho dühében tűzbe dobatta őket. A Sibylla-tekercsek jelentős szerepet játszottak a római mitológia átalakulásában, görög és kisázsiai kultuszok Rómába kerülésében. A jóslatok ugyanis általában ezen területek kultuszainak ápolását írták elő. Így került Rómába i. e. 443-ban egy járvány miatt Apollón kultusza (római Apollo), i. e. 312-től Héraklész (római Hercules), i. e. 293-ban egy újabb járvány alkalmával Aszklépiosz (római Aesculapius), valamint a pergamoni Magna Mater.
A fentebb említett könyvek semmiféle kapcsolatban nincsenek azzal a 12 részes, szintén görög nyelven hexameterekben írt versgyűjteménnyel, amely Oraculina Sibyllina név alatt maradt ránk. Ezen jóslatok az i. e. 2. század és i. sz. 5. századokból (legnagyobb része az i. sz. 2-3. századból) valók; továbbá pogány, zsidó és ókeresztény eredetű történetek keverednek benne. A prófétikusan megfogalmazott jóslatok között sok rege szól a Messiás eljöveteléről, az utolsó ítéletről, templomokról, városokról és a Római Birodalom bukásáról, de erkölcsi tanítások is találhatók benne. A legendák szerint ez a gyűjtemény a Krisztus előtt élt héber Szibülla munkája, de valódi szerzője vagy szerzői ismeretlenek, akik valószínűleg Lactantius kora után, I. Justinianus idején élhettek. A Szibülla-jóslatok Jézusra utaló részeit e jóskönyv nyomán magyarázta a keresztény egyház.
Nyomtatott formában elsőként 1841-56 között Párizsban Alexandre adta ki, majd 1852-ben Lipcsében Friedlieb kiadásában jelent meg a két kötetes könyv, Die Sibyllinischen Weissagungen címmel.

for asztrolog: 2018.feb 17, 20:10