atpuszta

Többnyire fele-fele arányban használok marha és disznóhúst, egyszer darálom le, nem a legkisebb lyukú darálón, lazításnak néha császár-szalonát is darálok hozzá, olivolajat is keverek bele, és sokszor előfordul, hogy velőfagyút használok lazításra és arra, hogy tartást adjon a húsnak

. (Ez titkos adalék, a saját találmányom úgy készül, hogy négy-öt szép vállőscsontot a sütőben addig sütök amíg ki nem olvad belőle a zsír – tudjuk a csontvelő kilencven százaléka zsír, nem véletlenül hívják egyes helyeken a szegény ember libamájának – aztán ezt a zsírt leszűröm és befőttes üvegbe teszem és utána steaksütéshez, hamburgerkészítéshez és herkulepogácsához is használom, és minden máshoz is, amihez amúgy ghee-t is használhatnék), tojást sosem teszek bele, attól túl kemény lenne, a húst fűszerezés előtt szoktam megsózni és kicsit állni hagyom hidegen, ettől később jobban összeáll. Gazdagon szoktam fűszerezni, (fehérbors, curry, paprika, mikor mi) ha van bőven teszek bele friss zöldfűszert is, petrezselymet, bazsalikomot, lestyánt, néha egy kis tárkonyt is, ha van pár kanál húslevest is keverek a masszába, gazdagítani pedig tejszínnel kevert zsemlemorzsával szoktam. Sütni nagyon ritkán sütöm serpenyőben, arra jöttem rá, hogy sokkal gyorsabb és egyszerűbb sütőben, száznyolcvan fokon szoktam, úgy hogy egyenként megkenem a gombócokat vajjal vagy oliva-olajjal, itt az a trükk, hogy olyan ujjnyi magasságig vagy húslevest vagy valamilyen paradicsom alapú szószt öntök a gombócok köré, ezt szépen magukba szívják, és nem száradnak ki. Szinte soha lesz kétszer ugyanolyan, és azt se mondhatnám, hogy olyan egyszerű étel lenne, mint amilyennek kezdeteben indult, de az az igazság, hogy az évek során annyira megszerettem a sok alakítgatás miatt, hogy már réges-rég nem is a gyerekem kedvéért nevezem herkulespogácsának, hanem azért, hogy megkülönböztessem ezeket a gazdag és csupa erő húsgombócokat mások pórias fasírtjaitól."